A Mátyás-Graduale kiemelt oldala
A magyar zene gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza, a zenetudomány analógiák alapján diatonikus siratókban és pentaton dallamokban talált rá a zene ősi forrásaira. A műzene fejlődése a honfoglalás után, a kereszténység felvételével indult el. Az első neumaírással leírt kottaemlékeink a 11. századból valók, míg a hangmagasság jelzésére alkalmas kották a Pray-kódexben találhatók (12. század vége).
A török hódítás után a zenei élet helyszínei a főúri rezidenciák, az egyház intézményei és a városi zeneélet lettek. Az első Európa-szintű zeneszerzőnk Esterházy Pál volt, akinek Harmonia Caelestis című kantátagyűjteménye összemérhető kora nyugati zenéjével. Esterházy volt Kismarton alapítója, ahol – és majdan utódai révén Eszterházán – pezsgő hangversenyélet alakult ki, és Joseph Haydn köré szerveződött a zenei élet.
A magyar opera megteremtője Erkel Ferenc volt. Az első olyan magyar zeneszerző, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein, Liszt Ferenc volt. A 20. század kimagasló zenei egyéniségei Kodály Zoltán és Bartók Béla. A század második felében indult új zeneszerző generáció képviselői közül többen arattak sikert a világban: Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter stb. Az előadóművészet és a dirigálás terén is kiemelkedő művészek tűntek fel: Fischer Ádám, Fischer Iván, Kelemen Barnabás, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Polgár László, Ránki Dezső, Rost Andrea, Schiff András és sokan mások, majd a 21. század elején lépett elő a nemzetközi zenei életben is megbecsült Baráth Emőke, Balázs János, Baráti Kristóf, Fülei Balázs, Madaras Gergely, Várdai István és Várjon Dénes.
2021-től május 30-adikát, Kocsis Zoltán születésnapját a
Zeneakadémia és a
Nemzeti Filharmonikus Zenekar kezdeményezésére a magyar klasszikus zene napjának nyilvánították.
A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek: Berlini fal • Fluor • Közönséges pörölycápa • 2008-as MotoGP-világbajnokság • Metz Rezső • Compsognathus • Karl Marx
.jpg)
.jpg)
